Brent Weeks: Az árnyak útján
(Éjangyal trilógia 1.)
A tökéletes gyilkosnak nincsenek barátai - csak célpontjai.
Egy fehér kígyó puffant az asztalra. Kylarnek alig jutott ideje megállapítani, hogy mi az, mielőtt a kígyó az arca felé csapott volna. Látta a nagyra tátott száját, benne csillogó méregfogakkal. Hátrahőkölt, de túl lassan.
Aztán a kígyó eltűnt, Kylar pedig hanyatt esett a székről, de ugyanabban a pillanatban talpra is ugrott.
Blint az állatot a feje mögött megmarkolva tartotta a kígyót. A levegőben kapta el, amikor támadott.
- Tudod, hogy mi ez, Kylar?
- Fehér áspisvipera. - A világ egyik leghalálosabb kígyója volt. Kicsik voltak, ritkán nőttek nagyobbra, mint egy ember alkarja, de akit megharaptak, másodperceken belül meghalt.
- Nem, ez a kudarc ára.
Már nagyon régóta kiszemeltem magamnak ezt a könyvet. Először is a borító tetszett meg, olyan sejtelmes, titokzatos... bár a fenti fülszöveg is elgondolkodtató és kitűnően érzékelteti a könyv sötét hangulatát. Emiatt vettem meg, aztán megláttam, milyen vastag könyv és nagyon megörültem! Imádom a hosszú könyveket, főleg ha jól vannak megírva! Sajnos azonban sokáig nem volt időm elkezdeni az olvasását, így megvártam, mire beszerzem a 2. részét és nemrég végre elolvashattam egymás után a kettőt. Mondanom sem kell : azonnal el akarom olvasni a harmadikat!
A történet nagyon tetszett. Már az első fejezet teljesen magával ragadott: azonnal bele tudtam élni magam a kisfiú (Azoth) helyzetébe. Azoth rengeteg szenvedésen megy keresztül koldusgyerekként, egyetlen kiút az lehetne számára, ha a Veszejtő a tanítványává fogadná és belőle is mestergyilkos válhatna. Akkor nem kellene többé félnie és megmenthetné barátait, Babát és Jarl-t is. Vannak a könyvben egészen durva dolgok (főleg az elején), amiket gyengébb idegzetűeknek nem javasolnék, de ezek kellenek ahhoz, hogy megértsük Azoth kilátástalan helyzetét, hogy miért is akar kitörni abból az életből. Patkány nagyon gonosz dolgokat művel, Azoth meg akarja menteni tőle a barátait és saját magát. Ezért kell cselekednie...
Durzo Blint úgy jelenik meg előtte, mint valami rettenthetetlen hős, igazi legenda. Ám Blint mester nem igazán vevő a dologra, közli, hogy nem tart igényt tanítványokra. Ez az alaphelyzet. Jó, persze sejthető, hogy végül úgyis felfogadja Azoth-ot, ehhez azonban a kisfiúnak olyan dolgokat kell megtennie, amire eddig gondolni sem mert. Nem is hitte, hogy képes rá. Ám hibát követ el, aminek súlyos következménye lesz a jövőre nézve. És az ár, amit vállalnia kell: meg kell szakítania minden kapcsolatot azokkal, akik előző életéhez kötik. Nem láthatja többé a barátait.
Ám a történet nem csak egy szálon fut. Lassan megismerjük Durzo Blintet, Mama K-t, a Sakagé jelentőségét, és fény derül Cenaria helyzetére is. A sztori egy kitalált világban játszódik: Midcyru nevű területen. Több ország is van Midcyru-ban: Cenaria, ahol történetünk kezdődik, Khalidor, Ceura, Ymmur, Modai, Alitaera, stb. Ezeknek a későbbiekben lesz jelentősége, az első kötet még csak Cenariában játszódik. Megtudjuk, ki a király, hogyan, miért. Megismerhetjük Regnus Gyre-t, aki király lehetett volna, és a fiát Logant, a hűséges Agon tábornokot, illetve egy kedves grófot és a családját.
Közben Azoth (aki ezentúl Kylar) felnő, 9 évig áll Blint mester szolgálatában, aki kiképzi mestergyilkossá (Veszejtővé). Megtanítja harcolni, mérgeket keverni, de egyvalamit hiányol: a Tálentumot (varázserőt). Ha nem mutatkozik meg Kylar Tálentuma, soha nem lesz belőle igazi Veszejtő. A Tálentummal kapcsolatos fordulatok tetszettek és nagyon-nagyon örültem a mágia-szálnak. Valahogy egészen más dimenzióba emelete a történetet, és sokkal kiszámíthatatlanabb lett az egész. A ka'kari dolog is meglepő volt, egyáltalán nem számítottam rá. Jó irányt vett a sztori: eljutottunk arra a szintre, amikor bármi megtörténhet. Nem várt események következhetnek be és meglepő dolgok derülnek ki a mellékszereplőkről is.
A szerelmi szál tetszett, tökéletesen megértettem Kylart. Bár a 2. részben ez még bonyolódni fog. Drámai pillanatokban sincs hiány (pl. Kylar-Durzo harc), ugyanakkor humor is akad bőven. A főszereplő életét kicsi kora óta figyelemmel kísérjük, megértjük, ismerjük őt és látjuk, hogyan változik, formálódik a jelleme. A következő kötetetekben annál inkább...
A mellékszereplők zseniálisak: Durzo Blint a leg-leg-leg, de nagy kedvencem az igazságos, becsületes Logan, a jószívű Elene, az álmodozó Jarl, akinek mindig van valami terve és Mama K, aki több mint aminek látszik. Érdekes mellékszereplő volt Solon, Dorian, és persze Vi, akik a későbbiekben kapnak nagyobb jelentőséget.
A könyv vége felé annyira pörögnek az események, olyan izgalmas és váratlan dolgok történnek, hogy nem találok szavakat. És itt sem minden az, aminek tűnik. Érhetik még meglepetések az embert. A Khalidoriak megjelenése, és a mágia bevonása a sztoriba jót tett a könyvnek. Nagyon tetszett a vége. Hűha! Mi lesz még itt?
Összességében tehát igazi gyöngyszemre bukkantam: a történet fantasztikus, fordulatos, kiszámíthatatlan, a karakterek érdekesek, szerethetőek, a szereplőknek megvan a saját kis egyéni drámájuk, ami valamelyest befolyásolja az eseményeket vagy a illető jellemére van hatással. A nyelvezetre, megfogalmazásra, szókincsre semmi panasz, a fordítás is jó. Egyedül az tűnt fel, hogy ebben az első részben végig Veszejtőnek nevezi a "foglalkozásukat", a második kötetben pedig mestergyilkosnak, de azért lehetett érteni, csak kicsit zavaró. A kötés jó, nem törik be, hiába vastag a könyv. Igaz, hogy "óvatosan" olvastam, mindig vigyázok a könyveim állapotára. :) A borító pedig már első pillantásra elnyerte a tetszésemet. Szóval nem találtam benne hibát.
Értékelés:
Tartalom: 5/5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus: 5/5
Borító: 5/5
Összesen: 20/20
A sorozat további kötetei:
1 megjegyzés:
Nagyon kíváncsi voltam erre a regényre, mert általában női írók műveit olvasom és gondoltam, hogy Brent Weeks műve más lesz, mint amikhez eddig hozzászoktam. Nem tévedtem, tényleg más, viszont a szó pozitív értelmében. A történet teljesen magával ragadott, csak úgy faltam a könyvet. Imádtam a fordulatokat, azt hogy nem lehetett előre kiszámítani az eseményeket és hogy sok szálon futott a történet, amelyek végül találkoztak. Egy-két résznél annyira meglepődtem, hogy feltettem magamban a kérdést, hogy "Most mi lesz? Hogyan tovább?". Zseniális az egész történet, a részletes leírások, a bravúros csavarok és a felejthetetlen szereplők. A kedvencem természetesen Blint, nagyon jól eltalált figura, nagyon összetett jellem és kiszámíthatatlan, ezért olyan különleges. Nagyszerű a lélekábrázolás a könyvben és imádtam a főhős személyiségfejlődését is. Valamint a komoly téma ellenére isteni a humora a szerzőnek, ezért plusz pont jár. Egyszóval: alig várom, hogy olvashassam a folytatást...
Megjegyzés küldése