2014. szeptember 22., hétfő

Jessica Park: Flat out love - Szeretni bolondulásig

Következő kritika:

Jessica Park: Flat out love - 
Szeretni bolondulásig

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom. Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott. Bonyolult? Kínos? De még mennyire. Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak. De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Egy ideje szemeztem már Jessica Park könyvével, és amint elkezdtem olvasni, le sem tudtam tenni. Így történt, hogy közepes terjedelme ellenére két nap alatt végeztem vele. A történet végig lekötött, olvastatta magát, nagyon tetszett. Imádtam a szereplők közötti vicces cívódásokat, beszólásokat, incselkedést, a humoros e-maileket és FB-bejegyzéseket. Jó az alapötlet, és az egész cselekményen végighúzódik valami visszafojtott rejtélyesség, amitől még izgalmasabbá és feszültebbé vált a történet. Az írónő stílusa nagyon az én ízlésemnek való: vicces, laza, ugyanakkor a drámai helyzeteket is teljes mértékig átélhetően, szívet tépően tudja elénk tárni és az érzelmi töltet is a helyén van. Nagyon olvasmányos könyv, amit a szerethető karakterek még élvezetesebbé tesznek. 

Julie figuráját első pillanattól fogva kedveltem. Igaz, nincs könnyű helyzetben a történet elején, de simán veszi az akadályokat és humorral, lazasággal, optimizmussal és tettrekészséggel próbálja megoldani a problémáit. A Watkins családot is a szívembe zártam, mindenki rokonszenves volt a hibái ellenére. Szegény családtagok sok szenvedésen mentek keresztül és ki-ki másmódon tudta feldolgozni a történteket. Matt, Finn és Celeste karaktere is kedvelhető volt, mindannyian igazi egyéniségek és most, hogy letettem a könyvet, máris hiányolom őket. 

Maga a történet lendületes, vannak bizony nagy fordulatok (amelyek azért nem egészen érik váratlanul az olvasót, de még így is sokkoló némelyik), de itt-ott ráérős is néha a sztori, ami egyáltalán nem baj. Így Julie-val együtt megszokhattuk az új környezetet, megismertük a családtagokat és vele együtt mi, olvasók is kezdtük kicsit otthon érezni magunkat. Néha csak lassan haladnak az események egy-egy szálon, de nem vált unalmassá a könyv, mert olyankor másban haladt előrébb a történet. Az erős és hangsúlyos szerelmi szál mellett olyan cselekményelemeket követhetünk nyomon, mint a furcsa hóborttal küszködő kislány segítésére tett igyekezet, a családi rejtély kipuhatolása, vagy a főszereplő saját családi kapcsolatai. Engem minden szál lekötött, egy pillanatra sem unatkoztam. A könyv végi drámai fordulat felkavaró és szívfájdító, holott, amint már említettem, számítani lehet rá, legalábbis én végig valami ilyesmit sejtettem a háttérben. Ám az, hogy egy kicsit kiszámítható, nem von le a könyv értékéből. Újraolvasós lesz.

A borítóról még nem ejtettem szót. Talán ez az egyetlen, ami nem száz százalékban tetszik a könyvben. Nem mondom, hogy rossz, de lehetne kifejezőbb és kevésbé színes. Az tetszik benne, hogy az egyes betűkben a történetre utaló dolgok láthatóak pl. ejtőernyős ugrás, ruha, kávé, pad, matematikai egyenletek, fizikai képletek, stb. A borító a könyv humoros oldalát próbálja megfogni, de valahogy nekem nem illik a könyv hangulatához, mert egy színes betűkavalkádtól jóval komolyabbnak érzem a történetet. Ám a küllem ne rémisszen el senkit, a belső tartalom nagyon jó, legalábbis számomra jó kikapcsolódás volt elmerülni a könyv világában. Létezik egy kapcsolódó kötet Flat out Matt címmel, amit a kiadó szintén tervez megjelentetni magyarul. Én vevő vagyok rá, mert abban minden valószínűség szerint Matt szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket. Kíváncsian várom.

Értékelés
Tartalom, cselekmény: 5/5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/4

Összesen: 20/19

2014. szeptember 15., hétfő

Gayle Forman: Ha maradnék

Következő kritika:

Gayle Forman: Ha maradnék

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit. Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted. Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz. Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

Régóta megvan már ez a könyv, nekem nem a felül látható moziplakátos borítóval kiadott példány van meg, hanem korábbi borítós verzió, amelyiken egy autó is látható (balra). Azt hiszem, éppen ez a nem túl esztétikus és az én ízlésemnek túlságosan színes borítókép volt az oka, hogy ilyen sokáig nem tudtam rávenni magam, hogy elolvassam a könyvet. Valahogy nem vonzott a külseje, hiába hallottam sok jót a tartalmáról. Aztán jött a hír, hogy megfilmesítik és így elhatároztam, hogy még a mozis bemutató előtt elolvasom, hogy legyen összehasonlítási alapom a filmhez. ugyanígy vagyok egyébként a Csillagjainkban a hiba c. könyvvel, azt is a mozifilm kapcsán ütemeztem be magamnak. 

A Ha maradnék egy csodálatosan érzelemgazdag, megható, komoly, ugyanakkor bájos történet. Nem bánom, hogy elolvastam, mert nagyon szívhez szóló, tragikus, ám mégis reménykeltő mű. Az alapsztori ötletes, és tudom, hogy a magva igaz történeten alapul, ami szintén elgondolkodtató és sokféle érzelmet vált ki az emberből. A sok pozitívum ellenére valahogy mégis mintha hiányérzetem lett volna olvasás közben és még mindig nem tudom, miért rajonganak az emberek ennyire ezért a könyvért. Be kell vallanom, hogy valahogy többet vártam, másabbat, még valami pluszt. Azt hittem, ez egy felejthetetlen könyv lesz, ám csak egy kedves, megható történet volt. Talán csak túl nagyok voltak az elvárásaim. 

Attól, hogy többet vártam volna a könyvtől, a történet alapjában véve tetszett. Eléggé meglepődtem a nagy fordulaton, sajnáltam a családot, mert annak ellenére, hogy kevéssé sikerült megismerni őket az elején, már akkor is kedveltem őket, mikor a baleset történt. Mia családja egy kedves, szórakoztató emberekből álló átlagos, szerető család, akik csak egy kis kocsikázásra indulnak, nem is sejtve, hogy ez lesz életük utolsó közös utazása. Szívfájdító volt olvasni, hogy ártatlan emberek ilyen szomorú sorsra jutnak, és még rosszabb volt beleképzelni magam Mia helyzetébe. Szegény kis tizenhét éves lány elveszíti szeretett családját, és életveszélyes sérüléseket szenved. Miközben élet-halál között lebeg, ráeszmél, hogy egyedül az ő döntése lesz, hogy továbblép-e vagy marad. Úgy dönt, hogy örökre eltávozik, hogy a családjával lehessen, vagy inkább él tovább óriási érzelmi űrrel és fájdalommal a szívében, és nem is biztos, hogy teljesen felépül. Bizony, nehéz döntés, hisz az élete, még ha azt választja is, soha nem lesz már olyan, amilyen előtte volt. 

Mia rokonai, nagyszülei, barátai, kórházi ápolói, és barátja Adam azok, akik valamilyen szinten mellette állnak és tudtukon kívül segítenek meghozni neki ezt a fájdalmas döntést. Adam és Mia között nagyon erős, és valódi érzelmeken alapuló kapcsolat van annak ellenére, hogy mennyire különböznek egymástól. Adam menő rockzenész, együttese és rajongói vannak, míg Mia csellózik, és sosem volt valami menő az iskolában. Viszont sok mindenben hasonlítanak is egymásra, összeköti őket a zene szeretete. Nagyon tetszettek a visszaemlékezések, amelyből megtudhattunk részleteket Mia életéből. Hogyan alakult ki a kapcsolata Adammel, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük, milyen volt Mia viszonya a szüleivel, nagyszüleivel, barátnőjével, Kimmel, a csellózással és még sok más érdekességet. Ezek a múltbéli események adták meg a keretet a történethez és jobban meg lehetett ismerni a szereplőket. Tetszett, hogy a zene átszövi az egész könyvet, szinte hallottam én is a csellót, fogtam a vonót, átéltem a pillanatok zeneiségét. A zene ereje csodálatosan egyedi hangulattal töltötte meg a könyvet. 

Gayle Forman - Ha maradnékMia reakcióját eleinte furcsának találtam, nem sírt, nem tombolt, mintha nem is érdekelné a szülei halálka, csak az foglalkoztatta, mikor jön be hozzá Adam, de aztán jobban megismerve a főhőst rájöttem, hogy az a fajta sírós-toporzékolós gyász nem is illett volna hozzá. Ő nyugodt, komoly lány és a gyásza is ilyen komoly, rezignált beletörődés a megváltoztathatatlanba. Tudja, hogy ezzel a helyzettel már nem kezdhet semmit, egyedül az öccse miatt akarna még maradni, hogy vigyázhasson rá. Mia hatalmas érzelmi traumán megy keresztül, de mindezt csendes szenvedéssel viseli. Úgy tűnhet, mintha nem is lenne rá hatással, de azért nagyon is befolyásolják a lány döntését a körülötte zajló események. A könyvben sokféle érzelem jelenik meg és a lapokról szinte az olvasó szívébe hatolnak. A szerzőnek mindent sikerül átadnia abból a kusza, bizonytalan érzelmi kavalkádból, amelyben Mia létezik. Nagyon jól kidolgozott szülő-gyerek kapcsolattal, féltő-gondoskodó testvéri szeretettel, igaz barátsággal és valódi szerelemmel találkozhatunk a könyvben és ezek az érzések mind átélhetők, valósak. 

A szereplőket a szívembe zártam, kedveltem Miát, Adamet, Kimet, Willow-t, a szülőket és a nagyszülőket is, de még a kórházi nővérek között is akadtak emlékezetes figurák. A kis háttértörténetek, visszaemlékezések mindig adtak valami pluszt a szereplők személyiségéhez, amitől hús-vér figurává váltak, nem pedig papírmasé-karakterek voltak csupán. Adam-nek, Kim-nek és Willow-nak is nagyon fontos Mia, mindhárman a maradásra akarják rávenni, ki így, ki úgy. A nagyszülők Miára akarják bízni a döntést, mert átérzik a fájdalmát, megértenék, ha meg akarna halni, de szeretnék, ha élne. A karakterek tehát összetettek, szerethetőek és fejlődőképesek. Mia apja és Kim is sokat változik a könyv cselekménye alatt, de maga Mia is átmegy bizonyos változásokon. 

A könyv nyelvezete szívhez szóló, egyszerű, ám mégis sokat mond. Nem bonyolítja túl a dolgokat, de az olvasót elgondolkodtatja és azon kapjuk magunkat, hogy Miával együtt mi is számot vetünk az életünkkel, mérlegelünk, belegondolunk, hogy mi mit is tennénk a helyében. Fontosnak tartom, hogy egy könyv gondolatébresztő legyen és ez erre az ifjúsági regényre abszolút igaz. Felmerülnek a könyvben a fiatalkor problémái, az útkeresés, az önmeghatározás, a szerelem és a barátság bizonyos kérdései. Attól, hogy két lány hasonlít egymásra, már automatikusan barátoknak kell lenniük? Egy egymástól nagyon különböző fiú és lány lehet-e egy pár? Mi a fontosabb, hogy megvalósíthassuk életünk álmát, vagy a szerelem? Lehet-e új életet kezdeni, ha semmink és szinte senkink nem maradt? Nagy kérdések, nehéz döntések, sok-sok érzelem és kedves pillanat: ezekből a mozaikokból tevődik össze a regény, amely tulajdonképpen két idősíkot mutat be. Az egyik a jelen, ahol a baleset történt és ahol Miának meg kell hoznia élete legnehezebb döntését; a másik a múlt, amelyet nem lineárisan mutatnak be Mia visszaemlékezései, hanem ha az éppen odaillő emlékmozaikok sorakoznak véletlenszerűen egymás után. Ez így volt jó, mert Mia gondolatainak csapongása korántsem ok nélküli volt, hanem egyszerűen az emlékek így éledtek újra benne. A történet katarktikus, találkozhatunk benne kedves, bájos , romantikus jelenetekkel és szívet szaggató történésekkel is. 

A borítóról nem tudom, mit mondjak, ugyanis a könyv már többféle borítóval megjelent hazánkban. Létezik a már említett színes (nyilas-autós) borító, a gitáros, törött üveges verzió, és még sorolhatnám. Azonban általánosságban elmondható, hogy a mű külföldi kiadása sokkal jobban elnyerték a tetszésemet. Szerintem mind tartalmát tekintve, mind hangulatában jobban illik a könyvhöz az itt látható két külföldi borítókép, mint bármelyik magyar kiadásé, és a színviláguk is jobban passzol a hozzá. De értékelem az igyekezet, hogy a kiadó próbált harmonizálóbb borítót készíteni. Legalább próbálkoztak, így megérdemel három pontot a kiadvány külső megjelenése.

Összességében mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti a romantikus, megható, elgondolkodtató történeteket. Érzékenyebb lelkűek zsebkendőt is készítsenek elő, bár én megúsztam sírás nélkül. A történet a veszteség fájdalmáról, a felnőtté válás nehézségeiről, az élet nehéz és sorsdöntő választásairól egyaránt szól. A legjelentősebb üzenete azonban az, hogy meghalni könnyű, élni nehéz, de van kiért és miért vállalni a kockázatot és a szenvedést. Hová tűntél címmel létezik egy kapcsolódó kötet, amire kíváncsi vagyok. Úgy tudom, az Adam szemszögéből mutatja be az eseményeket.

Értékelés:
Tartalom, cselekmény: 5/4
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus, leírás: 5/5
Borító, küllem: 5/3

Összesen: 20/17

2014. szeptember 12., péntek

Jay Kristoff: Stormdancer - Vihartáncos

A hónap borítója

Jay Kristoff: Stormdancer - Vihartáncos
(A Lótusz háborúja 1.)

Ennek a fantasy-sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, világot mutat be.

HALDOKLÓ FÖLD
A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA
A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG
Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.

Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.

Már a beleolvasóban is írtam, hogy alapjában véve tetszik a könyv: a világ egyedi és jól kidolgozott, egy japánszerű kitalált világban játszódó steampunk regényről van szó, amely mitikus lényeket, különleges képességekkel rendelkező szereplőket is felvonultat. Akadnak itt mindenféle chi-működtette szerkezetek, elnyomott alattvalók, háborúskodás, klánok, egy kivételes lány zűrös családi kapcsolatokkal és minderre egy nagyravágyó, önző, hataloméhes sógun önkényuralma teszi fel a pontot. Minden adott ahhoz, hogy egy jó kis könyv szülessen belőle és ez többé-kevésbé meg is valósult. Valahogy mégsem éreztem száz százalékosnak a könyvet, ugyanis az elején elég lassan indultak be az események és néhol nem kötött le annyira a történet mint vártam volna. A vége viszont már nagyon izgalmas, fordulatos, így összességében megérdemli a négy pontot a cselekmény.

Nagyon tetszett a könyv érzelmi oldala, az apa-lánya kapcsolat alakulása. A régi sérelmek új értelmet nyertek, a történet során más megvilágításba helyeződnek a múltbeli események, mindezek pedig formálják a főhős, Yukiko személyiségét. Yukiko és a bátyja, valamint a kutyájuk, Buruu háttértörténete is nagyon érdekes és megható volt. A karakterek között akadnak lapos figurák, de szerencsére vannak jól eltalált, emlékezetes szereplők, például Yukiko, az apja, Masaru, de említhetném Kasumit, Kint, Michit, Yoritomot, Aishát vagy akár Daichit is.

A szerelmi szálat nem éreztem olyan hangsúlyosnak a könyvben, ami csak egy picit zavart. Nem az volt a problémám, hogy nem volt hangsúlyos, mert az jó volt úgy, ahogy volt, inkább az volt a gond, hogy itt nem igazán éreztem át az érzelmeket. Nem tudom, Yukiko miért vonzódott annyira a szamurájhoz és Kinhez miért nem (nekem egyébként egyik fiú sem volt rokonszenves, én is olyan bizalmatlan voltam, mint a vihartigtis). A szerelmi kapcsolatokban bekövetkezett fordulatok sem voltak nagy hatással az eseményekre. Yukiko és az arashitora közötti lassan, fokozatosan alakuló kapcsolat nagyon tetszett, igazi testvéri szeretet fejlődött ki közöttük. Ha így jobban belegondolok, minden érzelmet sikerült megragadnia az írónak a szerelem kivételével. Nem tudom, mi lehet az oka, de tény, hogy e téren hiányérzetem volt.

Ami igazán magával ragadott a könyvben, azok a szemléletes leírások voltak. Az író olyan mesterien mutatta be az általa kreált világot, hogy minden kézzelfogható közelségbe került, minden egyes helyszín érezhető, szinte látható, hallható, szagolható volt, mintha az olvasó maga is ott lenne. Óriási volt a kontraszt Shima fővárosa és a hegyekbeli eldugott település között. A levegőszennyezés, a betegségek, a talaj kizsákmányolása elszomorítóan realisztikus ábrázolást kapott, ami valódi világban, a mai kor embere számára is intő jel lehet. Tanulságos, szemeket felnyitó írásról van szó, amely felhívja a figyelmet a környezetvédelem fontosságára egy olyan kitalált példával, ahol az író extrém módon nagyítja fel a környezetszennyezés, a kapzsiság és a hatalomvágy káros következményeit.

A könyv külső megjelenése nagyon szép, rögtön magára vonzza a tekintetet. A vörös égbolt, a lótusz, az arashitora (félig madár, félig tigrisszerű lény), a lány külseje, tetoválása... mind-mind utalnak a könyv tartalmára és nagyon illenek a történethez és a regény hangulatához. Jobb borítót ki se lehetett volna találni hozzá. A kivitelezés igényes, a könyv nem könnyen törik be olvasás közben, gépelési vagy helyesírási hibákkal se nagyon találkoztam (talán egyet kivéve). Mindent egybevéve egy egyedi, tanulságos, néhol drámai, néhol nagyon komoly problémákat boncolgató történetet olvashatuk Jay Kristofftól. Nem kétséges, hogy vevő vagyok a folytatásra.

Értékelés
Történet, cselekmény: 5/4
Szereplők: 5/4
Nyelvezet, stílus, leírás: 5/5
Küllem, borító: 5/5

Összesen: 20/18

2014. szeptember 2., kedd

A hónap borítója volt (2014 nyár)

Újra itt van A hónap borítója rovat évszakos összefoglaló áttekintése. Lássuk, mely könyvborítókat tartottam a legjobbnak, legszebbnek a 2014-es év nyári hónapjaiban! Mivel értettetek egyet, mivel nem? Nektek melyik tetszett (volna)? 

augusztus

Most olvasom:

Kiera Cass: The One - Az Igazi 
(A Párválasztó 3.)

július

Kiersten White: Paranormalcy – Természetfölötti

Kiersten White: Paranormalcy - Természetfeletti

június

A hónap borítója

Moira Young: Blood Red Road - Vérvörös út 
(Homokvidék 1.)

Template by:

Free Blog Templates