 |
Miranda egy padon ébred, egyedül, emlékek nélkül. Rémületében rejtélyes energiát bocsát ki magából, amely rettegéssel tölt el mindenkit a közelében, kivéve egy Peter nevű idegent, aki a legkevésbé sem lepődik meg a lány megdöbbentő képessége láttán.
Más lehetőség híján Miranda kénytelen megbízni benne, és szembenézni a ténnyel, hogy őt magát fegyvernek képezték ki, és egy genetikailag módosított fiatalokból álló elit alakulat tagja, akik emberfeletti képességükkel akár egy egész várost képesek káoszba és pusztulásba taszítani.
Régi énjéhez azonban nem könnyű visszatalálni, ráadásul a múlt már nem is számít igazán, amikor a jövő kerül veszélybe…
Sok jót hallottam már erről a könyvről, de tudtam, hogy hamarosan megjelenik a második része, így megvártam, hogy rögtön egymás után olvashassam a kettőt. Most kerítettem rá sort, és mondanom sem kell, alig tudtam rávenni magam, hogy megírjam ezt a bejegyzést, mert azonnal belekezdtem a második kötetbe és nem akartam letenni. Így most nagy nehézségek árán, de sikerült elszakadnom a regénytől, hogy gyorsan megosszam veletek, mit gondolok Dan Krokos első könyvéről. Az író bemutatkozó regénye nem is sikerülhetett volna jobban.
Hú, hát ez a könyv! A történet eredeti, bár eleinte kicsit a Bourne-rejtélyre emlékeztetett, jó az alapötlet. Génmódosított fiatalok különleges képességekkel, akiket fegyverként akarnak felhasználni, egyikük pedig semmire sem emlékszik korábbi életéből. Végig pörgött a cselekmény, ütős fordulatokkal tarkított események játszódnak le a regény lapjain, egy pillanatra sem lehet unatkozni. Ugyanakkor az írónak sikerült megtalálnia a tökéletes egyensúlyt: akciódús, izgalmas történetet alkotott, melyben megjelennek az érzelmek és a szerelmi szál is, de egyik rész sem túl aránytalan a regényben. Rejtélyek, szerelem, barátság, árulás, szeretet és halál szövi át a történetet, melyet újabb és újabb fordulatok, meglepetések tesznek még egyedibbé. A végén már tényleg nem tudni, ki kicsoda, ki mit miért tett, kiben lehet bízni. Ám még a sok fordulat és a "mégse úgy van" típusú dolog ellenére sem lesz zavaros a történet, minden könnyen nyomon követhető. Hiába esik le az állad, teljesen benne élsz a történetben, a szereplőkkel együtt jössz rá a dolgokra, és minden világos. Tetszett ez a történetfelépítés és nagyon nagy pozitívum, hogy minden ilyen logikus, érthető és nem lehet belekavarodni, ha figyelmesen olvasod.
A karakterek felejthetetlenek, egytől egyik mindenkit szerettem. Az elején bizonytalan, emlékeit vesztett Miranda a szemünk láttára alakul "vissza" jól kiképzett szuperfegyverré, ugyanakkor végig emberséges marad, aki nem akar embereket pusztítani, sőt inkább azon ügyködik, hogy megmentse az embereket. Barátai, akikre nem is emlékszik, mellette állnak és segítenek neki visszailleszkedni az életbe, ám váratlan fordulatok sora miatt minden bizonytalanná válik. Peter az elejétől kezdve szimpatikus volt, valahogy titokzatos, de határozott, kemény, bátor, ugyanakkor érzelmes is. Sejthető, hogy mindig vonzódott Mirandához, de a lány Noah-t szerette. Noah hibázott, de az ő álláspontját is meg tudtam érteni. Alapjában véve ő is rokonszenves figura volt, ahogyan a kedves, visszafogott Olive és Dr. Tycast is. Az öreg tudós szerette a gyerekeket és nem akarta őket gonosz célokra felhasználni. Érdekes karakter Mrs. North és a Béta-csapat tagjai is. Furcsa belegondolni, mennyivel másabb volt az a négy fiatal, mint az Alfa csapat.
A történet súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel, melyeket szépen beleágyaz az akciódús történetbe. Nincs hiány verekedésből, harcból, lövöldözésből, nyomozásból. A szereplők elrablása és fogva tartása, a megtévesztés is része a sztorinak. Olyan, mintha mindig eggyel nőne a tét, és amit eddig megtudtunk, azon mindig változtat egy érdekes csavar. Hőseink nem mindig érik el céljaikat és folyton újabb, egyre nagyobb akadályok gördülnek az útjukba, ami még izgalmasabbá és élvezetesebbé tette a könyvet. Eközben még próbálják tisztázni az egymáshoz fűződő viszonyukat, újra bízni egymásban. Miranda, aki memóriája törlése óta nem önmaga, már nem tudja, ki volt az a lány, aki emlékei elvesztése előtt volt. Úgy érzi, elveszítette a személyiségét, és ezért egy embert hibáztathat: Noah-t, egykori szerelmét, aki csak biztonságba akarta őt helyezni. Ám most Miranda úgy érzi, inkább Peter áll közelebb hozzá, holott emlékképek bukkannak fel a Noah-val töltött időről. De Mirandának nagyobb baja is van annál, hogy szerelmi ügyeken gondolkodjon, memóriaszérumot kell szereznie, különben mindannyian elveszítik az emlékeiket, és el kell menekülniük azok elől, akik fel akarják használni őket gonosz célokra.
 |
| Az eredeti borító |
Annak ellenére, hogy az író férfi, egy női karakter, Miranda szemszögéből közvetíti az eseményeket E/1 elbeszélésmódban. Ez bátor húzás, mert néha az írók nagyon nehezen tudnak ellenkező nemű karakter szerepébe helyezkedni és úgy megszólaltatni az adott szereplőt, hogy az hiteles legyen. Dan Krokosnak ezt nagyon jól sikerült kiviteleznie, egyáltalán nem érzetem Miranda figurája, karakterhangja mögött egy férfi írót. Hitelesen, hihetően közvetíti a lányos szemszöget, meg tudta ragadni a női gondolatokat, érzéseket. A stílusa gyors tempójú, pörgős, de néha megállunk kicsit (tényleg csak kicsit) pihenni, kifújni magunkat, ám ez sem kevésbé izgalmas, ilyenkor kerülnek ugyanis felszínre az érzelmi témák, lelki problémák, melyekkel hőseinknek meg kell küzdeniük. Szerencsére a történet soha nem csap át valami nyálas rózsaszín maszlagba, épp csak annyi érzelem és lelkizés van benne, amennyi egy ilyen történetbe kell, hogy lágyítsa a harcok kegyetlenségét és a halálesetek brutalitását. Arra is szolgál, hogy jobban megismerjük, megértsük és megkedveljük a szereplőket. Élethű akciójelenetek, feszültségteli helyzetek, szemléletes leírások és élő, egyedi karakterek teszik filmszerűen látványossá és felejthetetlenné a könyvet.
A fordítás tetszett, gépelési, helyesírási hibákra nem nagyon figyeltem fel. Az egyetlen, ami nem tetszik a magyar kiadásban, az a borító. Logikus és teljesen érthető, miért az van a borítóképen, ami. A sejtelmes kék gomolygás a háttérben valamelyest hasonlít az eredeti borítóra, de a képen látható alakok már nem nagyon tetszenek. Eleve nem szeretem, ha embereket, arcokat ábrázol a borító, nem szeretem, ha megmutatják, milyennek képzeljem a szereplőket, főleg akkor nem, mikor a figurák egyáltalán nem hasonlítanak a képzeletemben élő karakterekre. Itt is éppen ez a helyzet. Egyáltalán nem ilyennek képzelem Mirandát, Peter pedig csak hátulról látszik. Értem, miért van belőlük kettő, és a tetoválás is világos, valahogy mégsem tudom elfogadni, hogy ennek a könyvnek ilyen legyen a külseje. Ránézésre nem tűnik olyan jónak, mint amilyen kiemelkedő a belső tartalom és ez meglehetősen félrevezető az olvasók számára. A címsornak és a szerző nevének sem a betűtípusa, sem a színe nem tetszik, egyszerűen nem esztétikus és nem illik a könyvhöz. Eléggé mellélőttek ezzel a borítóképpel, mert sokkal "gagyibb" könyv benyomását kelti, mint amilyen valójában. Ettől talán csak a Vámpírakadémia kötetei voltak rosszabbak, bár szerintem ez még azokat is alulmúlja.
Összességében elmondhatom, hogy a borító nem tévesszen meg senkit, a könyv fantasztikusan jó, izgalmas, eredeti, meglepő, végig fenntartja a feszültséget, és tényleg nem lehet letenni. Kihagyhatatlan olvasmány! És azonnal akarod majd a folytatást.
Értékelés:
Történet, cselekmény: 5/5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, stílus: 5/5
Borító, küllem: 5/3
Összesen: 20/18
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése