2014. március 6., csütörtök

Richelle Mead: A halál csókja


Richelle Mead: A halál csókja 
(Vámpírakadémia 3.)

Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának, és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős dampyr testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett. Rose nehezen összepontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére tört. Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtunkon kívül utat nyitnak a Szent Vlagyimir Akadémiába a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt. Rose körül pedig egyre nagyobb a zűrzavar.

Richelle Mead Vámpírakadémia sorozatának harmadik része még az első kettőtől is jobb, pedig azok is nagyon feladták a leckét. Most olvastam harmadjára A halál csókja című részt, így igazi meglepetést már nem okozott számomra a mű, de még most is azt mondom, hogy hűha. Igen, így kell egy folytatáskötetet megírni! 

Lássuk a történetet nagy vonalakban (az előző részekre nézve spoileres)! Az előző kötet eseményei óta néhány hét telt csak el. Kedvenc dampyr testőrtanoncunk, Rose nehéz időszakon megy keresztül: elveszített egy számára fontos személyt és megölt két strigát, amit nem könnyű feldolgoznia. És mikor halott barátja alakját látja, úgy érzi, talán megőrült. Érthető, hogy senkinek nem mer arról beszélni, hogy szellemeket lát. Ezzel azonban még nagyobb zűrbe keveredik. Az iskolában kezdődik a terepgyakorlat, ami nem egészen úgy alakul, ahogy Rose elképzelte, a szellemlátás miatt pedig nem úgy szerepel a próbatételeken, ahogyan arra valójában képes lenne. Fennáll a veszély, hogy testőrködésre alkalmatlannak találják...

Lissa élete sem könnyű. Már nem szedi a gyógyszereit és Adrian-nel gyakorolja a lélekmágiát, egymás "trükkjeit" próbálják elsajátítani. Miután Rose megtudja, hogy Viktor Daskovot (Lissa elrablóját) még nem ítélték el és most lesz a tárgyalása, mindent megmozgat annak érdekében, hogy ők is elmehessenek tanúskodni és a gonosz nagybácsi végleg börtönbe kerüljön. Ebben olyasvalaki lesz segítségükre, akitől nem is várnák. A királyi udvarban azonban Rose újra konfliktusba keveredik valakivel. Az Akadémiára visszatérve sem egyszerűbb az élet: Rose-t megmagyarázhatatlan ingerültség keríti hatalmába és gyakran tör rá dühroham minden ok nélkül, ami kezdi aggasztani. Ám nem ez az egyetlen veszély, ami rá leselkedik. Spoiler vége


Nem írok többet a cselekményről, elég annyi, hogy itt már több rejtélyes vagy izgalmas cselekményszál is akad. Egyik rejtély Rose lelkiállapota, a dühkitörései, és ennek okai, a másik a szellemlátás, harmadik a morákkal kapcsolatos (miért vannak tele kék-zöld foltokkal, miért környékezik meg Christiant és Lissát). Ezek közül a rejtélyek közül vannak olyanok, amiket hamar ki lehet találni, más esetben viszont kis információmozaikokból kell összerakni a képet. Ezeken kívül fontos cselekményelem a striga-ügy és a Dmitrij-Rose szerelmi szál, melyeken szintén felpörögnek az események. A könyv utolsó harmadában nagyon durva dolgok történnek, és azok a problémák, amelyekkel eddig Rose-nak szembe kellett néznie, semminek tűnnek a mostani eseményekhez képest. És hát a könyv vége!!! Ilyen fordulatokat és ennyire kegyetlen függővéget talán csak a Tündérkrónikákban láttam! Hirtelen kiemelt jelentőségű lett egy párbeszéd, ami még az első részben hangzott el és az író valószínűleg már akkor is tudta, milyen sors vár a szereplőkre. Emlékszem, mikor először olvastam a könyvet, rögtön a kezembe akartam kaparintani a következő részt és nem bírtam várni, míg megjelenik. Hihetetlen dolgok történtek, el se tudtam képzelni, mi lesz ezek után! 

A könyvben azonban nemcsak a cselekmény volt erős, hanem a karakterábrázolás is. Még mindig imádom Rose figuráját és itt már számottevő változáson ment keresztül, sokat fejlődött a karaktere. Lissával való barátságának ábrázolása is tetszik, bár azt furcsának találtam, hogy Rose soha nem mesél el Lissának semmit, mintha nem bízna benne. Jó volt, hogy ebben a részben kicsit jobban megismerhettük Dmitrijt, én most is nagyon kedveltem. Az ő karaktere is fejlődőképes volt, neki sincs mindig önuralma és eljött az idő,  mikor ő is a szívére hallgat a józan ész helyett. Adrian továbbra is nagyon érdekes karakter, titokzatos, pimasz aranyifjúnak, nemtörődömnek tűnik, de kiderül, hogy valójában ő is érző lélek. Christian továbbra is igazi favorit, a szarkasztikus humorával, csipkelődéseivel és bátorságával most is levett a lábamról. Az anya-lánya szálon szintén történt újabb előrelépés, amit megint csak jó volt olvasni. 

Mead írásmódjával ezúttal se volt gond, a narráció teljesen Rose-ra vall, az ő jól ismert stílusa, kifejezései köszönnek vissza a lapokról. A pszichológussal folytatott beszélgetések egyszerre voltak viccesek és komolyak, és azon is sokat nevettem, hogy Rose mennyit bosszankodott mindenen. Ez néha mulatságos volt, néha viszont komoly probléma adódott belőle. Most nem volt a könyv elején magyarázó prológus, de a fogalommagyarázatok nem maradtak el, csak menet közben itt-ott be lettek szúrva a szövegbe. 

A könyv külleme tetszetős, bár én még mindig nem vagyok megelégedve a sorozat design-jával (szerintem túl drakulás). Bár be kell vallanom, az tetszik, hogy minden rész borítója valahogy egységes képet nyújt és nagyon jól néznek ki a polcon egymás mellett. A hat kötet közül ennek a borítója tetszik legjobban. A borítóképen látható lány hasonlít a képzeletemben élő Rose-ra, és még a csillogó körömlakk is passzol, mert ilyesmiről is van szó a könyvben. A necc kesztyű(?) viszont nem tetszik, de úgy veszem, mintha a vérszajhákra utalna. A kép szép, a színei pedig a könyv végén uralkodó sötét, komor hangulatot tükrözik. 

A halál csókja (eredeti címén Shadow kiss, azaz Árnyékcsók, ami nyilván Rose "árnyékcsókolta" mivoltára utal, de a magyar cím is találó, ha azt nézzük, mi történik a könyv végén) egy olyan könyv, ami a végletekig fokozza a feszültséget. Fordulatos, izgalmas, drámai és megható egyszerre. Biztos vagyok benne, hogy az olvasása után mindenki azonnal követeli a következő részt. 

Értékelés:
Tartalom, történet: 5/5
Szereplők: 5/5
Nyelvezet, írásmód: 5/5
Borító, küllem: 5/4.5

Összesen: 20/19.5

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:

Free Blog Templates