2014. január 24., péntek

Jennifer L. Armentrout: Obszidián



Jennifer L. Armentrout: Obszidián (Luxen 1.)

Az újrakezdés szívás. Amikor - éppen az utolsó középiskolai évem előtt - Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült. Aztán a srác megszólalt. Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt, akkor valami történt. Valami váratlan. A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem. Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam. Mármint ha nem ölöm meg addig én magam...

Még tavaly olvastam az Obszidiánt, szóval ezzel az értékeléssel még lógtam nektek. Most már az Ónixon is túl vagyok, hamarosan arról is írok. Sok jót hallottam a könyvről és az egész sorozatról, ezért is vágtam bele. Aztán a csalódás érzése úgy fejbe vágott, hogy csak pislogtam. Bevallom, elsőre azt gondoltam, hogy a könyv egy mix, az általam eddig olvasott könyvek keveréke, csak más nevekkel. Aztán a könyv közepe táján valahogy mégis elkapott a gépszíj és élvezhetővé vált a sztori. Ott kezdett el önálló életet élni a történet, a vége felé pedig már eléggé felpörgött ahhoz, hogy várjam a folytatást. 

Hogy miben hasonlított az Obszidián korábbi olvasmányaimra? A titokzatos szomszédsrác karaktert szerintem nem kell megmagyaráznom. A szeleburdi, bőbeszédű, pár nap alatt legjobb barátnővé váló lány, akinek a bátyja a jó pasi szintén nem újdonság (Wendy - Angyalsors, Zoe - Enigma, sőt kis túlzással még Alice - Alkonyat is ide sorolható). A főszereplő lány eleinte nem tudja, miért utálja őt a fiú, de aztán összerakja a képet, majd kimondja, mi a fiú és kijelenti, hogy nem fél tőle. (Alkonyat) Ismerős? Na ugye... Titokzatos, nem túl barátságos családtagok, ahol néhányan ok nélkül utálják a főhőst, mások szimplán csak nem vesznek róla tudomást (Alkonyat). Sőt, itt még konkrét párhuzamokat is sikerült felfedeznem: Dee - Alice, Daemon - Edward, Adam - Jasper, Andrew - Emmett, Matthew - Carlisle, Ash - Rosalie, ehhez tényleg nem kellett túl sok fantázia. Barátnők terén szintén: Lesa és Carissa erősen hajazott Angelára és Jessicára (Alkonyat). A bálról hazafelé tartó párocskára rátámad az ellenség (Angyalsors), az erdőben túrázva megtámadja őket egy medve, de egyikük a képességével elijeszti (Angyalsors). Túrázás a tisztásra (Alkonyat), a fiú megmenti a lányt a zaklató(k)tól, ott volt akkor is, mikor nem látta (Alkonyat), harc a mezőn (Alkonyat, Vámpírnaplók), a fiú a képessége segítségével megmenti a lányt attól, hogy elüsse egy kocsi (Alkonyat). És még sorolhatnám...

De mindannak ellenére, hogy a könyv egy olyan történetre hasonlít, amit innen-onnan összeollózott a szerző, majd kicserélgette a neveket, valahogy mégis tetszett. Az eleje nagyon koppintás volt, meg már századszorra olvasott megismerkedés, kötekedés, olvadozás a fiú izmos mellkasa láttán, stb. Aztán kiderült, kik is valójában Black-ék és onnan már valahogy más irányt vett a történet. Persze itt is akadtak elcsépelt jelenetek, sokszor olvasott párbeszédek, de egész jó kis világot épített fel az író, amihez jó magyarázatot adott (az meg Pittacus Lore I am number four sorozatára hasonlít kísértetiesen, de ebbe ne menjünk bele). Maradjunk annyiban, hogy a sztori nem volt annyira eredeti, és a szerelmi szál is kissé olyan, mintha ugyanarról a témáról akartak volna még egy bőrt lehúzni. De valahogy élveztem a két főhős közötti adok-kapok, se veled se nélküled kapcsolatot. Itt-ott volt pár humoros beszólás, vicces jelenet, de nekem leginkább az érzelmesebb részek tetszettek, ahol pl. megmentik egymást. Ott már kezdtem érezni valami valós kötődést a két szereplő között, nem csak a nyálcsorgatást. 

A karakterek - mint már mondtam - nem valami eredetiek és meglehetősen felejthetőek, de a könyvet olvasva ki voltam velük békülve. Daemont akkor kedveltem, mikor kicsit jobban bele lehetett látni a lelkébe, egyébként nem hagyott bennem mély nyomot a karaktere. Katy szintén egy tucatfigura volt számomra, bár szimpatikus vonása volt, hogy könyveket olvas és blogot ír, de attól még nem lett egyéniség. Dee egy az egyben a jópofa, kedves, cuki karakter szerepét tölti be, ilyet is sokszor láttunk már. Az ellenségek nem voltak annyira félelmetesek. Azt nem igazán értettem, hogy nem voltak képesek megtalálni Daemonékat, nem tudják kideríteni a nevüket, címüket? Hisz ez egy kisváros, mindenki mindenkit ismer! Vagy a támadás után nem tudta őket hazáig követni? Ha nagyon meg akarta volna találni őket, biztos ment volna ragyogó fény segítsége nélkül is. Amint látszik, itt-ott vannak hibák a gépezetben, homályos foltok a világfelépítés logikájában. 

A könyv nyelvezetével, stílusával nem volt bajom. Nem volt olyan egyedi, inkább olyan bármelyik YA könyvre jellemző megfogalmazásokkal találkoztam. Helyek, személyek leírása elnagyolt volt, Katy-ről például azt sem tudtam, hogy néz ki. És lehetett volna benne kicsivel több humor, több anya-gyermek kapcsolat és a mellékszereplők jellemét is jobban ki lehetett volna bontani, pl. Adam és Dee "kapcsolatát", Ash érzéseit. A borító tetszik, de túl sötétnek érzem. Jól néz ki rajta a fiú zöld szeme, harmonizál a címfelirat színével és utal Daemon lehetetlenül zöld szemére. A borítón egyébként egy magyar származású pár látható, Sztella és Pepe, akik a második kötet borítóján is feltűnnek majd. Összességében ahhoz képest, hogy mennyire nem volt eredeti, tetszett a könyv, de nem hinném, hogy szeretném majd újraolvasni. És hiába a fülszöveg ígérete, nem sikerült "belezúgnom Daemonbe". Annyira nem lettem fan. Mindenesetre a folytatások érdekelnek.

Értékelés
Tartalom, történet: 5/3
Szereplők: 5/3
Nyelvezet, stílus: 5/4
Borító: 5/4
Összesen: 20/14

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:

Free Blog Templates