2012. január 6., péntek

Tündérkrónikák 2.

Álom és valóság könyv borítója

Karen Marie Moning: Álom és valóság 

Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén. Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfigurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni. 

Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból. 

Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd. 

És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is. 

"A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog. " 

Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul. 

Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből? 

Nos, itt van! A Tündérkrónikák második része még jobb, mint az első! Izgalmas, fordulatos, kétségbeejtő, a végén pedig olyan ütős, hogy csak úgy dobogott a szívem...

A főszereplő, Mac egyre szerethetőbb, már nem az az idegesítő csitri, aki volt: sokat változott, keményebb, erősebb és kevésbe "plasztik csaj" lett. Igazi elszánt túlélővé vált, aki még egy amerikai Survivor-műsort is megnyerne. :)

Spoiler nélkül próbálok írni, bár elég nehéz. 

Barrons még mindig a kedvenc szereplőm: épp eléggé rossz, durva és beképzelt ahhoz, hogy imádnivaló karakter legyen. Soha nem tudjuk, mi lesz a következő lépése, hogy fog valamire reagálni, de éppen ez illik hozzá. Néha úgy érzem, mintha a figura önálló életre kelne, és úgy viselkedne, mintha ő tenne szívességet KMM-nak, hogy méltóztatik megjelenni a könyvében. :) Nem találkoztam még ennyire egyedi figurával. Szóval készüljünk fel! Ebben a sorozatban nem papírmasé-szereplőkkel van dolgunk, hanem igazi jól formált karakterekkel. 

V'lane is hozza a formáját: szexi, ugyanakkor hűvös, és annyira nem emberi, hogy az már hiteles. Őt is nagyon jól jellemzi Moning, könnyen magunk elé tudjuk képzelni mind külsőleg, mind viselkedésmódját tekintve. Viszont számomra az ő figurája is egyre szimpatikusabb. Persze Barrons-t nem éri utol. :) Az amúgy is képtelenség lenne. 

Maga a történet egyre pörgősebb, halad az Alina-ügyben a nyomozás, újabb bonyodalmak jönnek, az eddig megismert mellékszereplők újra feltűnnek, a szálak is összefutnak... a többit tessék elolvasni! A vége igazán durva, izgalmas és megható. Fordulatokban és meglepetésekben sincs hiány, mindennek csúcsa pedig a sok vicces, egymást szívató párbeszéd a szereplők között. Nekem egyébként általában bejön a kutya-macska kapcsolat a szereplők között. Itt meg aztán pláne. Semmi nem történik (szinte), a levegő mégis szikrázik. 

A könyv nyelvezete "haladó", azaz nem twilight-szintű tőmondatos, hanem szép, igényes bővített mondatokat tartalmaz. Sok jelző, határozó, főnévi igenév színesíti, angolul pedig nem egy könnyű olvasmány. (Én próbáltam. Ment, de meg kellett szokni és nem alapfokú nyelvvizsgásoknak való.) A borítóról most is ódákat tudnék zengeni. Szerintem senkit nem fognak meglepni a pontok. Csak ajánlani tudom! Ezzel a kötettel nagy kedvenc lett a sorozat...és Barrons!

Értékelés
Borító: 5/5
Tartalom: 5/5
Szereplők: 5/5
Leírás, nyelvezet, stílus: 5/5

Összesen: 20 / 20 pont

1 megjegyzés:

Emenra írta...

Szerintem is 20/20. Főleg Barrons miatt, akinek a karaktere nagyon el lett találva. Misztikus, sötét, cinikus, mégis iszonyatosan vonzó... :)

Megjegyzés küldése

Template by:

Free Blog Templates