Cynthia Hand: Angyalsors

Cynthia Hand : Angyalsors

Clara Gardner nemrégiben szerzett tudomást arról, hogy félig-meddig angyal. Az ereiben csörgedező angyalvérnek köszönhetően nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb, mint az emberek (akik közé mostantól már nem számíthatja magát), hanem rendeltetést is kap, azaz el kell végeznie valamit ezen a világon. Csakhogy nem könnyű kiokoskodnia, mi is ez a feladat. Látomása - pontosabban az ott megjelenő erdőtűz és vonzó külsejű idegen - hatására új városba költözik, új iskolába kerül. Miután megismerkedik Christiannel, aki nem más, mint - a szó szoros értelmében - álmai fiúja, kezd összeállni a kép, ám ugyanakkor minden összezavarodik. Feltűnik ugyanis egy másik srác, Tucker, akinek szemlátomást Clara emberi vonásai tetszenek. Ahogy Clara próbál kiigazodni az érthetetlenné vált világban, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében - őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát? Az Angyalsors megindító mese szerelemről és sorsról, egy lány vívódásáról, hogy a szabályokat kövesse vagy inkább a szívére hallgasson. A regény egy trilógia első része, amely már az egész világon nagy sikert aratott. A második kötet 2012 őszén fog megjelenni.

Karácsonyi ajándékként kaptam a könyvet, és már elsőre nagyon megtetszett a borítója. Tudom, sokszor előfordul velem, hogy a borító miatt beleszeretek egy könyvbe, ez most is megtörtént. Azonban ezúttal nem bántam meg. Kívül-belül nagyon tetszett a könyv. Gyorsan haladtam vele: két délután alatt elolvastam. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy viszonylag nagy betűvel és nagy sortávval van írva. Meg persze érdekes is volt, a végét már szinte faltam: éjszaka 1-ig fent voltam, hogy a végére érjek, és másnap 5-kor keltem!

Előbb azt hittem, a szokásos angyalos klisékkel fogok találkozni, de tévedtem. A sztori nagyon magával ragadott. Izgalmas volt, végig olvastatta magát. A kitalált és jól felépített angyalos világ nagyon tetszett, és az írónő úgy tárja elénk, hogy rögtön a közepébe csöppenünk. Először kicsit furcsának tűnhet, hogy a főszereplő csaj tudja, hogy angyal, az anyja és az öccse is tudja, aztán persze később kiderül, hogy hogy szerzett erről tudomást, stb. Már rögtön a könyv elején bele kell magunkat képzelni az adott világba, és ezt a helyzetet természetesnek vesszük. 

A történet ott indul, hogy Clara-nak, aki negyed részben angyal (anyja félangyal - az írónő egyébként erre is jól hangzó latin terminológiát talált ki), látomása támad. Anyjától megtudja, hogy a látomás a rendeltetését közli vele. Ez az a teendő, amiért létrjött, ezt kell elvégeznie. Erre született. Azt nem tudjuk (és Clara sem tudja), hogy mi történik, ha nem hajtja végre a küldetését. A rendeltetés azonban nagyon homályos: csak egy fiút lát háttal állva, mögötte erdőtűz tombol. Valószínű, hogy meg kell mentenie a fiút, de ezt sem veheti biztosra. Egyre jobban megfigyeli a rá-rátörő látomást és végre megtudja, hol találja a fiút. Így odaköltöznek a hegyekbe Kaliforniából. A hely csodaszép, és nagyon szép tájleírások mutatják be a gyönyörű vidéket. Szinte kedvem támadt oda menni...

A lány fokozatosan megismeri a helyet, beiratkozik az ottani középiskolába, ismerősöket szerez, és végre találkozik a látomásaiból ismert sráccal. Megtudja a nevét és elkezd megismerkedni vele, közben többé-kevésbé belezúg, ahogy az lenni szokott. Ám a fiúnak barátnője van, Kay, aki kiszúrja, hogy Clara érdeklődik a barátja iránt. Ez egyébként mindenkinek feltűnik. A könyv ezen pontján azt hittem, hogy a történet leragad ezen a középiskolás "menő csaj, menő pasi, lúzerek, ki a népszerűbb" szinten, ám szerencsére erről szó sem volt. Sokkal másabb irányba megy el a történet, tehát ne hagyjátok abba az olvasást! Megéri.

Nem akarok sok spoilert írni, ezért a történetről csak annyit, hogy innentől több szálon pörögnek az események. Clara több embert megismer, lesznek barátai, és olyan emberek is, akiket a pokolba kíván, közben halad a rendeltetés-szál is, de folyton akad valami meglepő fordulat. Clara élete veszélybe kerül, barátnői között próbálja megtalálni az arany középutat, az édesanyjával is konfliktusa támad, közben pedig beleszeret valakibe. 

Izgalmas a szerelmi szál, nagyon szépen ki van dolgozva. Eleinte nem is gondolnánk, hogy szerelmi háromszöggel lesz dolgunk, de aztán minden kialakul szép lassan és Clara érzéseit tökéletesen meg lehet érteni. Utána pedig már teljesen elvetettem a szerelmi háromszög gondolatát, annyira szurkoltam az egyik srácnak. Szerintem kicsit meglepő volt, mert az elején azt lehetett hinni, hogy egészen másképp fog alakulni a történet. A szalagavatós rész bejött, a nyári szünet előtti búcsúzásos jelenet pedig még inkább. (Nem hiába: Szeretem az olyan sztorikat, amikor több fiú vetélkedik a lányért.) De a kedvenc részem persze az uncsinak ígérkező, mégis szép, izgalmas és boldog nyár volt: sok szívmelengető, kedves jelenettel találkoztam itt. 

Még vár ránk két kötet, abból remélhetőleg fény derül minden megválaszolatlan kérdésre (mert elég sok dolog maradt tisztázatlanul). pl. Angela hírei; Clara apja; Maggie hatalma, múltja; mi volt ez a végén Jeffrey-vel, hol járt; mi lett a lóval; mi volt Clara küldetése, jól döntött-e és ennek milyen következményei lesznek; mi lesz Christiannal, mit akarnak a fekete szárnyúak, stb. Van min gondolkodni. 

Clara egyébként számomra abszolút szerethető főhős volt: nem nyafogott állandóan, reálisan és okosan gondolkodott, és szinte mindenben egyet tudtam vele érteni, át tudtam érezni a bánatát, szerelmét, bizonytalanságát, dühét, mindent. Magamra ismertem benne, szerintem mindenre reális, emberi módon reagált. Hiteles karakternek tartom, ahogy Tucker Averyt is, aki szintén úgy viselkedik, ahogy minden normális ember tenné a helyében. Tucker jelleme is szépen ki van dolgozva, nagyon szimpatikus figura (nekem már az elején is az volt, mikor még bosszantó-kötekedő üzemmódba volt kapcsolva). Christian is érdekes személyiség és sejteni lehet, hogy sokkal összetettebb jellem, mint amilyennek eddig megismertük. ( A következő kötetekben bizonyára jobban megismerhetjük.) A barátnős szál is egész jó: igenis lehet valakinek két ennyire különböző barátnője. A testvéri és az anya-lánya kapcsolatra viszonylag nagy hangsúlyt fektet a könyv, de valahogy nem volt túl sok. És teljesen együtt lehet érezni Clarával. 

Épp annyi volt érzelgősségből és humorból is, amennyi kellett. A hajas dolog nagyon tetszett, ötletes volt. Néha nevettem rajta, néha viszont beleéltem magam a lány helyzetébe. Olyan bosszantó volt, hogy kedven támadt behúzni egyet valakinek. :) Negatívumként csak annyit tudok mondani, hogy nekem általában nem jön be a jelen időben való mesélés (pl. leülök és a arra gondolok...), de itt nem zavart annyira. Irritáltak viszont az olyan kifejezések mint pl. "frankón", "elhúztunk onnan" (így mentek a szalagavatóra), nekem valahogy nem illett oda. De ez nem rontott az összértéken. 

Na akkor összegezzük: a történet jó, nem az a szokványos maszlag; a szereplők szerethetők, jól ki vannak találva; a világ is egyedi, könnyen megérthető, és hamar bele tudod magad képzelni; a leírások szépek; a borító pedig egyenesen gyönyörű. Szóval megérte a csak 4 órányi alvás miatta? Egyértelműen igen! 

Értékelés: 

Borító: 5/5

Tartalom: 5/5

Szereplők: 5/5

Nyelvezet, stílus: 5/4

Összesen: 20 / 19 pont